Születésnapomra!                  

Harminc éves, lettem Én,

így vissza tekintek,

kis is lettem Én.

Lehunyom szemeim,

előttem van, látom Én.

Látom fiatal ön magam,

ki akkor, voltam Én .

Belülről büszkeség,

amit átéltem Én.

Hírtelen rossz érzés kap el,

mert tudom, valahol kisiklottam Én.

Nem szomorkodok, tovább léptem Én.

Lépésem mosolyt csal arcomra , 

 könnyedebb lettem Én .

Így megszületett,

harminc éves lettem Én

Titusz Minczer

Emlékszem még!

Emlékszem még, 

mikor megfogant .                      

Emlékszem még, 

mikor először felsírt .                        

Emlékszem még, 

mikor először megszólalt.                  

Emlékszem még, 

mikor először megtette első lépéseit . 

Emlékszem még, 

mikor negyedik születésnapja elmaradt. 

Emlékszem még, 

mikor volt az az idő, ami kimaradt . 

Emlékszem még, 

               mikor szívem megszakadt.                

Emlékszem még, 

       mikor eszembe jut,                                      

Szeretlek, ez Örök Marad ! 

Titusz Minczér

Illúzió

Élet, én nagyon szeretem , hiába próbálkozik olykor-olykor vicces lenni és jól meg tréfálni , csak a humorérzékünket teszteli. Felkínál mindenféle földi finomságot legyen ez barna , szőke, fekete , vörös , nagykeblű , kiskeblű és még millió hasonló ami csak szem száj kívánsága , de ez csak illúzió . Az igazi szépség nem szemmel , szerintem szívvel érezhető. Ezt viszont büszkén vállalom , mikor rád gondolok !

Titusz Minczér

Mellénytár

Hallottam egy fiúról , Kinek igen csak nagy mellénytára , büszkén megy ezzel csatabálba , ott sok Szép leányka, mindig várja. Ott egyből kinyílik csatabárdja és mindig mellé mártja , mert e fiúcska ki igazán szíve vágya , ott előtte magát mindig összerántja eközben más éhes nő felzabálja. Pedig e fiú mellénytárra végtelen a csillagos ég , persze , ha nem éhes nő zabálja . E Férfi tudja , sok hibája és millió köszönet és tisztelet hogy érti mára. 

Titusz Minczér