
Születésnapomra!
Harminc éves, lettem Én,
így vissza tekintek,
kis is lettem Én.
Lehunyom szemeim,
előttem van, látom Én.
Látom fiatal ön magam,
ki akkor, voltam Én .
Belülről büszkeség,
amit átéltem Én.
Hírtelen rossz érzés kap el,
mert tudom, valahol kisiklottam Én.
Nem szomorkodok, tovább léptem Én.
Lépésem mosolyt csal arcomra ,
könnyedebb lettem Én .
Így megszületett,
harminc éves lettem Én
Titusz Minczer

Emlékszem még!
Emlékszem még,
mikor megfogant .
Emlékszem még,
mikor először felsírt .
Emlékszem még,
mikor először megszólalt.
Emlékszem még,
mikor először megtette első lépéseit .
Emlékszem még,
mikor negyedik születésnapja elmaradt.
Emlékszem még,
mikor volt az az idő, ami kimaradt .
Emlékszem még,
mikor szívem megszakadt.
Emlékszem még,
mikor eszembe jut,
Szeretlek, ez Örök Marad !
Titusz Minczér

Illúzió
Élet, én nagyon szeretem , hiába próbálkozik olykor-olykor vicces lenni és jól meg tréfálni , csak a humorérzékünket teszteli. Felkínál mindenféle földi finomságot legyen ez barna , szőke, fekete , vörös , nagykeblű , kiskeblű és még millió hasonló ami csak szem száj kívánsága , de ez csak illúzió . Az igazi szépség nem szemmel , szerintem szívvel érezhető. Ezt viszont büszkén vállalom , mikor rád gondolok !
Titusz Minczér

Mellénytár
Hallottam egy fiúról ,
Kinek igen csak nagy mellénytára , büszkén megy ezzel csatabálba , ott sok
Szép leányka, mindig várja. Ott egyből kinyílik csatabárdja és mindig mellé mártja , mert e fiúcska ki igazán szíve vágya , ott előtte magát mindig összerántja eközben más éhes nő felzabálja. Pedig e fiú mellénytárra végtelen a csillagos ég , persze , ha nem éhes nő zabálja . E Férfi tudja , sok hibája és millió köszönet és tisztelet hogy érti mára.
Titusz Minczér